Avagy hitszónokaink kaparják a koporsófedélt.
Megelőlegezve a poszt végét jegyzem meg, még előttem áll egy kétoldalas irodalom beadandó és tekintve az éjféli írást, érezhető hogy lesz még reggel sírás-rívás.
Kirívás, a központi témám. Most merült fel a téma a párnacsata környékén, és most hogy mégegyszer eszembe jutatták kénytelen vagyok írni a dologról.
Mit jelent érdekesnek, egyénnek lenni? Sokan az egyént beazonositják, valami eszménnyel, valami elérhetetlen. Az egyén egy fogalom, egyediséget és önálló mindentől független dolgot takar. Azonban a világon 6 milliárd ember él, így már matematikailag is rémesen zavaró az esélye, hogy nem vagyunk egyediek. Az egyformaság faktorát, növeli hogy nagyjából azonos területen élő embereket azonos élmények, érzések, befolyások érik. Ebből következik hogy lelkünk, erkölcsünk, akaratunk, ruháink, hajunk, célunk megegyezik. Ezek az apróságok mutatják az összetartozásunk, közös beszédtémáink, és élményeink pedig segít hogy megismerjük egymást. Társat találhatunk akivel szabadon találkozhatunk a hasonszőrüek által épített főtéren, megmutathatjuk esetleg rejtett, kézzel írt naplónkat, ami remek dolog.
Márcsak ez, társadalmunkkal kötött szerződésünk is rengeteg hibás pragrafussal áldott meg, ami már-már kizártá teszi a teljes egyediséget. Nyilvánvaló fedésnek kell lenni az emberek közt. Nincs teljes egyediség. Azonban akaratunk van, és ezzel befolyásolhatjuk a világunkat.
Mindenki mást akar, régi közhelynek számít ámde világéletünkben ez jelöl meg minket. Közhely hogy választásunk van. Nem befolyásoljuk teljesen az életünk, nem minden akaratunktol függ.
Megvallom, értem a félelmet a hasonlóságtól. Tényleg kiborító belegondolni, hogy bár remek közösségben élünk, nem hagynak megdögleni egy rossz fogtól, de milyen kétes érzéssel tölt el, mikor szembe jövünk az utcan. Magunkkal.
Azonban azzal még snoopdog is egyetértene, hogy ha viselkedésmintákat egy alapvetően társadalomtol eltérő szubkulturábol vesszük fel, az nem csak külsőségekkel jár, hanem gondolkodással is. Szörnyű hogyha egyéniségnek kell mutatnod magad, kihangsulyozod hogy te különbözől a megszokottól. Teljesen mindegy, hogy bomberben, szakadt farmerben, vagy épp a ’80-as évek legsötéttebb disco korszakát idéző hacukában(ez vajon héber szó?) rójuk az utcákat.
Vigyázat sötét feltételezés: Ha az utcán megnéznek, és még a nénik is összerezzenek tőled, iszol-hánysz-cigizel, és kijelented hgoy egyéniség vagy, kurvázol, a nődet kurvának hívod, olyan kurvákat tartasz nőnek akik kétégbeesnek ha felkell adni egy levelet, nem kellene törődnöd mások véleményével gondolataival. A függőségedet erősíted és ezzel a korlátolt birkaszellemel, ezzel az irányított lázadással csak hozzáteszel a rendhez.
nem megyunk párnacsatázni.
miért nem?
-hát me, hát me hülyének néznek.
-hát me ilyet biztos nem szaabad.
-hát mert iylet nem szoktak.
Te, korlátolt, buta ostoba, szemét. A társadalombol alapvetően, te kirívó vagy. Attól független hogy most ez tűnik megszokottnak a társaságodban, sőt mi több bebaszni jó, attól te már nem vagy átlagos. Téged kinéznek, rossz rólad a véleményük, sőt sokan útálnak is.
Miért gondolsz még arra hogy beilleszkedj? Te már döntöttél a részletekben, befolyásolod a történéseket. Ne engedelmeskedj feltétlenül, gondolkodj és próbálj meg érdekes dolgokat csinálni, ne csak a szükségleteid elégítsd ki. Fess, vagy zenélj, vagy írj, végezz kísérleteket, viccelj meg embereket, beszélgess, társalogj, érdeklődj, legyél szkeptikus a dolgokkal. Ne fogadj el mindent feltétel nélkül. Röhögj, vigyorogj, lepj meg. Nyűgözz le. Legyél emberséges.
Sosem szabad, semmilyen körülmények közepette, feladnunk azt ami ebben érdektelenségben még megmozgathat. Ne hunyászkodj meg.
Aztmondják, egyéniségnek lenni, aztjelenti hogy senkihez sem hasonlítani. A poszt végére az olvasó talán megértheti a lényeget.
Szarjon bele. Ne hagyja hogy bárki megmondja mi a lényeg. Mi a cél, vagy épp mi az élet. Ne fogadd el, bármit teszünk eléd. Ha életképes vagy és megérted, akkor csak tedd, amit szeretnél.