Éj szelíd trónján

ARO-s papírzsebkendő van az orromban, és jégkocka számban. Balfasz egy jelenet lehet, körülbelül mint az ember, aki fekete polóban és fekete tornacipőben, egy szál faszban áll, sőt vigyázban áll.
Mert az ugye nagyon undorító.

Az orrom mellesleg az írás előtt, nekiállt vízfolyásszerűen taknyot engedni a billentyüzetre, majd később vért, hogy színesítse a palettát. Kár hogy délután dolgoztam ps-ben, ez a fajta #9b2505 árnyalat biztos jól ment volna a készülő oldalhoz.
Ilyen váratlan jelenetnek is most kellett történnie. Történetileg, nagyon nem tudom hol helyezkedhetne ez el a megmentett ártatlanok, illetve megerőszakolt hajadonok között.
Mindenesetre megmentettem kevésbé ártatlan billentyűzetem, és teletömtem az orrlyukaim zsepivel.

A jégkocka, mellesleg a szájpadlásom hűti. Ugyanis gulyást ettem. Ez még nem lenne ok a sokadfokú egési sérülésemre, csak voltam olyan marha hogy sörrel, majd pálinkás sörrel, végül gulyáskrémmel próbáltam a javítani az amúgy sárgarépával kiherélt Krumpligulyás ízén.

Mellesleg, először a barnasör még jót is tett neki, később szabadult el a pokol. Ízrobbanás, vegetával, szilvapálinkával.

Így most jeget szopogatok, illetve taknyozik-vérzik az orrom.

Még jó hogy nem voltam olyan madár, hogy bevállaljam valami kevésbé kizsákmányoló munkát. Kedvenc motorosom is, autofényezesre fogta a fejét hogy szakmájába is vágjon kissé a nyári szívása.

Azóta fémszilánk pattant a szemébe, hegesztéskor bepattant egy égő apró fémdarab a ruhája alá(mellesleg márió szerelésben dolgozgat, ergó viszonylag zárt ruhában) ami egy szép piros csíkot, illetve a gyomra felett egy csodás harmadfokú égési sérülést okozott neki.

Igazábol nem is sorolom a többi sérülését, mert a biztosítók nem állnának szóba vele többet.

Apróbb fejlemény, hogy sikeres önkéntes tűzoltó vizsgám után átvehettem ma az egyenruhám. Egy overall, egy Macgyver által is iregyelt szabású piros-fekete kabát, rajta az alakulat nevével, hogyaszongya: “Önkéntes Tűzoltó Egyesület - Csákánydoroszló”, valamint egy vörös Gildan póló ugyanezzel. Se cipó, se cipő(az előbbit felfaltam hagymával, zsiroskenyérnek állítva be gondolatban; utóbbit majd a régi bakancsom fogja helyettesíteni. ) sőt, egy sapka sem.
Gondolom azért fontos eleme az egyenruhának a fejfedő, majd megpróbálok kilobbizni egy ködvágós sapkát a Zegyesületnél.

A következő nyári költségvetés megszerzése is folyamatban van, már körvanalózodott bennem a dolog, hogy hogy rabolom ki az a rohadt bankot, illetve.

A sok idő meghozza a a régi terveket. Vagy hasónló, mindenesetre rendet raktam az msn contact-listben. Igen ezt meg kell említeni, több mint 300 embert töröltem ugyanis. Mielőtt megkérdeznéd, valószinüleg igen, téged is töröltem. Csak azok maradtak akikkel naponta társalgok. Körülbelül 15-16 főre apadt a lista, már nem rémlik.

Jövő héttől mondjuk lelépek az unalmas végig programozott/írt/olvasott délutánok elől. Egyébként is meguntam a C-t, kiolvastam az új könyveim rég, és itthon is csak súlyosan tudok írni.

Lefogok lépni Szombathelyre délutánonként. Holnap ugyanis kifizetem a Csákánydoroszló-Szombathely bérletem, és az ottani főtéren, a csónakázótónál, vagy bárhol fogok feltűnni. Egy könyv lesz a kezemben, esetleg egy mappa és egy toll. És majd adom az ártatlan íródeákot a mekiből kijövő kapitalista luvnyáknak.

Mellesleg, tegnap névnapom volt. Ezt ünneplem egyedül. Heh, ünneplem.

Kifejezni szavak nélkül a nyár csendjét, mely csak képzelt valóság a nagy álmok felett, melyet az a mosoly idézett fel, még akkor, oly rég. Csodálatos dolog lehet kísérteni a lehetetlent, de nem úgy, Kedves Olvasó, ahogy Te képzeled. Te, Ő, Ti, Mi, mások vagyunk, mind. Máshogy valósítjuk meg az érzést, a fiatalság édes gyönyöreit, halk, mégis ordító dallamát. Te, Kedves Olvasó rózsaszínben akarod látni a világot, ám Mi- el sem képzeltük, egyszer sem. Más értékeket tartunk szem előtt, többre tartunk egy beszélgetést, mint Te. Nem hiszünk a világmegváltó mondatokban, viszont szeretünk verseket olvasni;próbálunk felnőni azon emberek nagyságához, kiknek tollából származnak a szavak, melyeket idézünk, s valljuk be, néha próbáljuk követni is őket. Te, Kedves Olvasó, úgy gondolod, érted e trillázó gondolatokat. De hogy érthetnéd, mikor még mi sem értjük? Szebb lenne, ha meg sem osztanám veletek ezt. A fehér betűket, melyeket egy kis trükkel máris láthatóvá teszel. Mi értelme van így?

Ezzel hagylak itt titeket hétfőig.
Cigaretta.
Read the rest of this entry »

Egy átlagos kocsmában, van biliárd asztal. Ez egyfajta mértéke is talán a kulturának, mint az üveges barna Staropramen, vagy a kulturcigaretták, szivarok.

Mint a kocsma, alapvetően a harcok színhelye. Ki tud többet inni? Ki szív el egy szivart gyorsabban? Ki kéri el a bögyös pultos kisasszonyka számát? Sőt, tovább megyek ki érveli le sörözés közben a vitapartnerét?
Mégha a goebbels-i vitastílusok ( kiordítja le előbb a másikat) érvényesülnek is, a győztes mindig az, akiben több a férfierő.
Véleményem szerint a férfierő központja a világegyetemnek.

Mert, őszintén! Mi a királyabb? Szürke galambként firkálni a lepkékről, vagy fasza napszemüvegekben ontani az erőt, növelni a karizmát egy kocsmában?
Természetesen az erőszakosabb út a menőbb, mégha néhányan orv módon levadásszák is a lepkéket, hogy aztán tartósítsák, majd átszúrják őket egy baszott nagy tűvel.

Talán ezért gondolják sokan, hogy az erőszaknál egy dolog keményebb. A még több erőszak.

És abszolút férfierő, miben tetőzik ki? Billiárd és milliárd dolog közül, nyilván a biliárd, a legbrillirozóbb sport, melyben karizmánk és coolmensch életformánk életünk zátonyai közepette is szilárdan állíthatja árbócunk, az eljövendő megpróbáltatások, illetve bögyös pultos kisasszonykák közepébe.

Maga az asztal egyszerű dolog. Négylába van, mint a lovaknak. Így a korábban élt hőseink is vághatják, mi itt éppen a fennforgás, illetve merről jön a török. Javaslom is hogy történelmi csatározások közepette, ne bizonytalanítsuk el Attilát, a hunt mindenféle hatlábú, vagy rosszabb asztalokkal.

Vannak rajta lyukak, így a nőrabló Hunor és Magor is könnyebben feltalálhatja magát a zöldellő alapon.
Azokban az emberekben volt még férfierő.

Kell még dákó, illetve golyók. Bár múltszázadunk köznyelve, nagyon sok helyen egyértelműen utal rá hogy ezek természetes kombinációt képeznek, sőt a férfierő egyik központja, omegája, alfája, sőt lényege, nekünk még be kell szerezni.
Nekem nagy van. A férfierőm is ebből táplálkozik. Néha.

Az alap játék célja, hogy a golyóid lyukba juttatása után, a megfelelő lyukba helyezd a fekete golyót.
És ennyi. Innentől kezdődik az élvezet.

Néha természetesen, maga a technika nem elég. Sőt, ha túl sok, könnyen labdát, neadj isten kőpadlót törhetünk vele. Esetleg dákót. Az fájdalmas, igazán. A megfelelő erővel kell, a megfelelő szögben eltalálni a fehér golyót, amivel később üthetjük a feketét.
Ha a technika csődöt mond, nyugodtan tanulhatunk hősies őseinktől, akik rengeteg férfierővel tették könnyebbé győzelmuket, teszem azt Lehel sportárs, aki a hóhérával folytatott barátságos meccsen lezúzta kürtjével a köcsögöt, ezzel dekoncentráltá téve ellenfelét, aki így hibázott, majd Lehel az abszolút hírók nyomdakiaba lépve, felszállt űrhajójára, és hősökhöz méltón elszáguldott a nap túloldalára, a Syriusra.

Ne tekintsünk el a ténytől, hogy bár mi (én) vagyunk a legmenőbbek, lehet másokban is férfierő. Legyen intő példa Kurszán vezér, aki bajorokkal játszva, evett az ellenfél főztjéből, majd fűbe harapott ÉS meghalt, hogy zavarosabb mondakörökre is utaljak.

Férfierőnk teljében mindenféle taktikai, illetve stratégiai lépésre szánhatjuk el magunkat. Lásd az időhuzás, illetve a kiéheztetés, vagyis reménykedés hogy ellenfelünk korábban teszi el a fekete golyót mint mi.

Lásd Árpádházi sporttársak. Ellenpéldaként lásd IV. Béla aki későn figyelt fel hogy a tatár már elrakni készül a feketét. Illetve III. András, aki magának tette el a fekete golyót.

Piszkos kis trükk, de férfierő kell Mátyás- örökkupagyőztes epic win sporttársunk taktikájához. Végig szóval tartva az ellenfelet, könnyen dekocentráltá tehetjük, így megszerezve akár a fele kupáját. Lásd Mátyás és Burkuskirály meccsét, illetve az Igazmondó Juhász cselekménysorozatot.

Veszélyes, de pirománoknak és öngyilkosjelölteknek bejöhet Bornemissza Gergely taktikája, aki mindenfél kirobbanó ötlettel, illetve mókás fényjátékkal tette remegővé a füsttől amúgy is zizezgő török idegeit. Ellenpélda Dugovits Titusz esete, aki bár eltette győztesként a fekete golyót, a fehéret is lelökte, így az ellenfél nyert.

Kevesebb férfierővel rendelkezőknek, ajánlhatjuk az egyházakkal való kibékulést. Lásd Bocskai, Bethlen sporttársakat, akik remek kapcsolatot ápoltak az egyházakkal, így pótolva karizma beli hiányosságaikat. (Korábban nem emeltük ki, de meg kell említeni Tomori Pál poszthumusz sporttársat, aki bár utálta a játékot, elképesztő férfierőt mutatott mikor egy vesztett játszmát is képes volt átvenni elődjétől. )

Fontos megemliteni az ellenfél előzetes megfélemlítésében mélyen hívő sporttársakat is. Mint például Béri Balogh Ádám, aki lovaskocsin szállított rajongótáborát nem átallott az ellenfele mögé állítani, így okozva állandó bizonytalanságot, a kétfejű sasban.
Vagy például Petőfi barátunk, aki előre megírta a győzelméről szóló verseit, majd ezt többször is felolvasta a játék előtt, illetve közben.

Természetesen, van mikor a férfierőnk nem elég, mégha kibebaszott jó körszakállunk van, nyugodt vérnyomásunk, és egy lökött unokaöcsénk is, akit akár a fekete golyó útjában lökhetünk. Vannak vesztes csaták is, de ilyenkor is illik tartani magunk. Mégha a játék közben el is kell lépnünk a végtelenbe, mindig hagyjunk valakit aki folytatja a játékunk. Ez fontos.

Azonban próbálkozzunk ne olyan ütődötteket hagyni, akik később feldarabolják az asztalt, sóskútba teszik, onnan is kiveszik, vörös posztót tesznek rá, majd nemzetiszinesítik.

És ne reménykedjünk hogy jön valami tengerész, akiben annyira, de annyira dübörög a FÉRFIERŐ, hogy egyesíti a szétosztott dákót, újjászervezi a golyók gyártását, a megmaradt asztalra újra felállítja a golyókat, majd sorban visszaszerzi a zöldellő asztalterületeket. Az ilyenek mind fehér lovon járnak, köpenyük van, meg a korhoz illő kalapjük. Ja és héroszok.
De ne várjuk a csodát, ilyen ember ötszázévente egyszer érkezik a biliárd zajló tenegérébe, bár akkor mondjuk szétlövi a Novara a télipalotát.

Nem kell szakáll, frankó kürt, vagy remek szemüveg, esetleg marcona tekintet! Csak a kreativitásod, és az ellenfél ismerete dönthet, amíg van Férfierő.

Játszunk?

Viszont biztos bennem van a hiba, hogy nem őt sajnálom.

Elképesztő módon kínozta saját gyerekeit egy cseh anya. Az asszony ugyanis élő gyerekei húsából lakmározott, de rajta kívül a család többi tagja is rendszeresen kínozta, verte, és szexuálisan zaklatta a gyerekeket.
Saját élő gyerekeinek a húsát ette meg egy cseh nő Brnóban. Karla Mauerovát a szomszédja jelentette fel, egy elektronikai hibát követően.

A Grál Mozgalom nevű szekta vezetőjétől kapott utasítást a nő a kínzásra

– Vettem egy babafigyelő kamerát a újszülött gyermekemnek, de amikor bekapcsoltam, nem a gyerekem, hanem a szomszéd pincéje jelent meg élőben a képernyőn. A szomszéd kisfiúkat láttam, Ondrejt (7) és bátyját, Jakubot (9), akiket láthatóan megkínoztak.
A szomszéd azonnal feljelentést tett a rendőrségen. A kiérkező hatóságok meg is találták a két gyereket, és egy magát 13 évesnek mondó lányt, aki azt állította: ő a gyerekek fogadott testvére, és őt is bántalmazták. Hamarosan kiderült, hogy a „lány” valójában 34 éves, Barbora Skrlovának hívják és a Grál Mozgalom nevű, Csehországban hivatalosan működő szekta egyik vezetője.
– Meztelenül odabilincseltek minket az asztalhoz, és sokszor a saját ürülékünkben álltunk napokig, mert nem engedtek ki minket WC-re. Rengetegszer megvertek ostorral, és megégettek. Néha arra kényszerítettek, hogy saját magunkat vágjuk meg, de gyakran ők vágtak ki egy-egy darabot a testünkből, és nyersen megették – számolt be a megrázó eseményekről Ondrej.
A gyerekek azt is mesélték, hogy kínzóik a saját családtagjaik, férfiak és nők – köztük anyjuk is – voltak, akik számos esetben egymás szeme láttára erőszakolták meg őket.
Az anya a bíróságon bevallotta, hogy a kínzásokról szóló részletes utasításokat mobiltelefonra küldött üzenetek formájában kapták a Grál Mozgalom vezetőjétől. Barbora pedig segített nekik végrehajtani őket.
– Barbora kimosta az agyamat, nem tudom, hogy tehettem ilyesmit. Rettenetes dolgot tettem – siránkozott (=’megbánta’, ha cigány lenne, már fel lenne mentve -a szerk.) az anya a kihallgatáson.
A szekta 1940-es alapítása óta több, mint 10 ezer tagból álló gyülekezetté nőtte ki magát. Egyik vezetőjét a múlt hónapban tartóztatták le, mert 20 éven át szexrabszolgaként tartott fogságban öt nőt.

FORRÁS: BORSONLINE.HU

Nekem csak egy öngyújtó kéne, hogy megkínozzam az anyát és “Barborát” is. INKÁBB EGYENEK BELŐLEM A KIBASZOTTROHADTÉLETBE, MINTHOGY A SAJÁT 7 ÉVES GYERMEKEMET BÁNTSAM, A PICSÁBA IS.

Van új menüpont, azoknak akiknek magasabb légkörben rekpedve vérzik a szájukban a kenyér. És elakarnának érni, esetleg.

És az album első tíz számában minden, de minden benne van.

Hősünk a másnapos semmittevők nyugtalanságát éli meg.
Nem olyan kemény mint az amfetamin elvonás, de még bír fájdalmat okozni. Például meghúzza a szakállam, mikor elképzelem az agyamban. Mármint a másnapot. Tuti hogy egy hetvenéves sztk szemüveges szupernagyi ugrik be mindig, amely kerget a seprűvel, és megrántja az ember bajszát.

Bár hősűnk, sok szempontból akár egy amerikai régimódi detektív filmben is játszhatott volna,-fekete-fehérben, és magában patogó hangban,- most csak a számítógépe előtt tespedt. Egy dolog kötötte össze a romantika szimpatikus hőseivel, akik vérüket adják a PILLANATBAN a célért, és ez nem az hogy a regény alatt nem használják a mellékhelységet. Mellesleg, énse már két napja.

Ez maga az igazság, az egyedüli Istenkép keresése, amiről beszélek. Az összes romantikus regény az egy örök és oszthatatlan igazságot keresi.
Én majdnem feladtam, majdnem ott voltam, hogy hagyjuk, inkább passziánszozom egyet.

De mindenkinek kell egy fehér nyúl, mégha furcsa formában materializálódik(ezt írd le másnaposan, a HŐSnek másodszorra sikerült, HŐS becsület szavamra.) az ember szeme előtt.
A legérdekesebb, hogy cigifüstben, és arcunkat menően takaró, lobógó hajzuhatagban érlelt szemünk sem veszi észre elsőre, először el is sikkadtam elötte, mellette, helyette. Vesémben is. Ez most már akkor nem romantikus mű, ha sikkadok?

Mint én, mikor olcsóan az aranykort idéző öltönyben sétálok a fejlődést hazudó város utcáin, ahol ezek a deszkás újhuligán köcsögök próbálják meg adni a HŐSt. Mikor leledznek seftelve a sztríten nyomatva a szart (hogy egyszerűen írhatót szót is próbáljak gépelni, ez egy jegyzet publikálás előtt törölj ki, köszi, szíved egyetlen korrektorja) a romantikos eszményképekről, hogy megváltoztathatjuk a világot, Fight The Power, touch the untoucheable, break the unbreakable, majd végül (hogy végül?) az ifjúságom cool-menschjeinek szellemét idézve sörpuccsba torkolljon a kollektív értéktelenség, a kapitalizmus válsága, sőt a virtuális marhavagonokba hajtott generációk csődje, melyek képtelenek a hasznos termelésre, de Engelst ismerik?

Ebben az alpári milliőben, zavaros gondolatok közepett, én a HŐs kiszúrtam a reményt adó karaktereket, amelyek magukban hordozzák egy jobb, élhetőbb, tökéletesebb világot.

Kedves SzTomi!

Köszönöm hogy hiszel még olyan álmokban, utópiákban, amelyekben a bunkóság, még egy rossz jelző.
Szeretnék köszönetet mondani, hogy szerinted a haldokló generációknak számít még olyasmi mint hogy szétbaszunk egy autót, kocsit, vagy utcát.
Szeretnének francia tiszti keresztet adni neked, hogy szerinted van franciaországnak még jövője!
Szeretünk Sztomi. Te vagy a harmadik hő lealkudott szívünk egyetlen mikrosütőjében, ahol használnak még fát is.

Alapvetően, léteznek emberek akik nap aktív részében, a túléléssel törődnek. Az agyuk sekélyesebb része bár még reménykedik, de….. MI A FASZOM VAN? MI EZ A SZAR?

Basszameg, nyár van egész nap dolgoztam, az agyam másnapos, a testem is másnapos, részegen motoroztam, úgy hogy nem emlékszem az felére, a sisakomat megzúztam, az epreket lefaroltam, impactoltal motorral együtt a kisgarázsunkban, sőt ha nem lett volna egyértelmű, ittam eleget, sőt le is fejeltem valamit. MIKOR kapcsol már végre le az agyam?

Nem aludtam semmit, éhes vagyok, valahol kinnt épp kinyírnak egy macskát, hallom ahogy a nyestek ölik, ajj kapcsolj le.

Nem lesz írás, sőt semmi nem lesz, míg az agyam nem tudatosítja magában hogy KUSS.

Nem közvetítünk képeket, nem képzelünk el társalgásokat emberekkel, akiket nem ismerünk, nem volt alkalmunk megismerni, megismertunk és nem kívánunk részletezni. Nem beszélgetünk velük az élet mibenlőségéről, arról hogy nincs lelked, ők sem közlik hogy nem szeretünk.
Nem kérünk tőlük kutyát kölcsönbe, tényleg.

Nem játszuk vissza ezeket a jeleneteket, hogy kiélvezzük a coolness faktort, amikor a világot jobbá tehetjük egy gizdább napszemüvegben. Nem, dráma se lesz, semmi se lesz, sötétség lesz.

Nem használjük a nagy kék vásznat.
Az agyam ilyen nagy kék tervezővásznon modellezi a dolgokat. Kréta vonalakkal, sőt néha háromdimenziós vektorokkal. Képzelj el egy hatalmas dobozt mely 0,03-as surlodással bír, és ebbe jobb oldalról beleszáguld 300 km/h-val egy 400 kg súlyú szintén kocka tárgy, melynek alapja négyzet.

Nem tudatosítjuk magunkban az elméleteket, nem legalizáljuk a képzelgéseket.
Attól hogy kurvára fáradt vagyok, illetve a valóság unalmas nem képzelünk osztrák kiskatonákat minden lövészárokban, nem képzelünk nem létező kullancsokat, és a kurva életbe is nem lépünk bele MÉG egyszer abba a rohadt tüskébe, én megértem hogy valamelyik énemnek kell a fájdalom, hogy tudja miaz, meg hogy jaélekmenjunkkezdjukeztanapotis. Nem, rossz agy, kusshaggy.(kezd leállni a humorérzéknél, győzelem.)

Az igazi gond természeten nem az hogy trágár módon artikulálva adok emberi tulajdonságot, sokak szerint számomra csak egy értéktelen fikagombócnak tartott testrészemre, hanem hogy te nem olvasol végig. Mert nem szereted ha hosszú, azért.

Meg hogy napi kétszáz látogató, és egy youtube embedes poszthoz több hozzászólás érkezik, mint egy tényleg vicces írás, ami sajnos, kicsit hosszabb?

Egyáltalán, nem is fontos, nem is értelmes, végképp nem értékes ez a poszt. Vannak dolgok amik attól is szépek hogy többször nem akarjuk látni. Mint mikor esés után, egy kátyúban feküdve lerúgod magadról a motort, és elterulsz egy földúton. A pillanat gyönyöre, mikor realizálod hogy nem törted ki mondjuk a karod, maga az ital ami benned száguld, ami jelzi hogy ennek a képnek kell az utólsónak lenni, ha innen csak halványulunk, akkor ennek látszódnia kell. És akkor a vérző fejjel felnéző ittas agyam felnéz a csillagos égre, látja hogy tükröződik a csendesen habzó rábán, majd ahogy egy rossz nyugati filmben, fokozatosan elhalványul.

Jáááj jáááj kapcsolj ki, ne képzelj, sőt játszunk jimmyt, ott egy kakas BUMM.

Van tovább is.
Read the rest of this entry »

Mikor már bábjátékkal adom elő a kommunikációs folyamatábrát, az már beteges.

Nem kívánok beszélni semmiről. Azthiszem elfáradtam, besokkaltam, megkattantam, zizis lett.

ő is.

Kadettos Lacibá, nos ő egy ismeretlen ember hírében állott. Tulajdonképp, ő maga volt a kadettos. Járdogált, kadettozott, mi több néha le is mosta a kadettját.
Foglalkozását tekintve, Kadettos Lacibá 1996-ig a Termelő-szövetkezet utolsó nagy fellángolásáig vezette a helyi szárítótelepet, most eladó egy újdonatúj szupermarketben, a nagyfalun.
Aztmondják a helyi nénik, a végkielégítéséből vette, miután elbocsátották mutyizás miatt. Ez amolyan kifejezés a lopásra errefelé. Mert ugye, van mikor “uram-bátyám”, ilyen esetekben nem mutyizik, hanem a családját segíti. Ez egyfajta bocsánatos bűn, csak az urbánusok elében nem szabad vele megbukni.

Na, kadettos Lacibá aztmondják az megbukott.

A holland felvásárlók fapapucsos pénzéből, így megvette a kadettot, mely sajátos trademarkjává vált egy elmúló életforma utolsó döntésének, mely Ifát kommandirozva döntötte a búzát a vej udvarába, onnan zsákokba, végül a padlásra. Természetesen oda nem öntette, oda felhordta, zsákokban.

Csak ezután húzta meg a teljes pusztulást előkészitve a Hollandok mercijének oldalát
.
Mindenesetre, kadettos Lacibá kétes megszokottságából (értsd piálás meló után) lett megszokott megszokatlanság, ahogy megjelenik a fontosabb ünnepek után ( Május 1. ; A vörös hadsereg napja; Esetleg az új alkotmány ünnepe) és hangosan osztja ki a világot életcsászári mivoltában, melyet boldogan adhat, a kocsma bevételének 67,8%-át adó felvilágosult fiatalság körében.

Hogy mesém neked kedves Gábor, egy kis aktuál szinezetet is öltsön, megjegyzem hogy Lacibá nem azon kötöznivaló őrültek közé tartozik, melyek isznak autovezetés helyett. Lacibá legszivesebben helyette, illetve közben ivott. Utána is természetesen, ámbár felsőbb mesélői súgóm jelzi hogy ez irreveláns a vezetése szempontjából.

Nos, ma is a megszokott szokatlanság napja lehetett, ugyanis Lacibá feldulva tépett ki a kocsmábol, belerúgva a lábamba, át a csendesen kártyázó örmény munkásokon, és bepattant a kadettjába, hogy porvihart húzva minél előbb elhagyja az általá veszélyesnek ítélt helyet.

Csak később tudtam meg a teljes sztorit, én csak a lábrúgás miatt lettem zabos a kadettosra, gondoltam majd megyek szopatni a TECSÓba, 20 rúgóval fizetni a 6 forintos táskáért, meg hasonlók.
Nem jött nekem össze, pedig sok eladót juttatam így már képzeletben a pszichiátriára.

Lacibá pontosan Lábrúgás minusz kétszáz perce érkezett meg a sörözőbe. Tulajdonképp, a Román-Olasz meccs miatt jött, és azt nézte, de rendületlenül, majd az utána következőt is hamár kikérte kört.
De aztán nem bírta tovább, ajtón ki, kocsiba be, ablakot le, kettesbe be, porfelhőt fel, és ííííí síkít a régi autogumi az aszfalton.

A fékezett dührohamnak, egy bántóan unott hang vetett véget.
- Jóestét kívánok, Jogosítványt, személyit, forgalmit kérek.
- Dákó, Fasz, Pénisz, Dákó, Dákóóó románok. - hörög az öreg kadett gazdája
- Elnézést, hogy mondja kérem? - próbál értelmezni szolgálatban lévő szolgálatos, kinek felesége mellesleg szoláriumot vezet, így a nyarat kellően csokibarnára barnulva kezdhette az igazoltató, aki fekete göndör hajával, barna bőrővél, sűrű fekete szörzetével valamint mellkasán a Magyar címerrel kellően zavaró látvány lehetett, a sokkból felépülő, fehér kadettos Lacibá számára.

A kadett mellesleg származásilag gyüttment. Komáromi, garázsban tartott, megkímélt állapotú fehér opel kadett, 2010 márciusig érvényes műszakival, vonóhoroggal illetve felnire szerelt téli gumikkal.

Lacibá fejében pörögni kezdtek a kérdőjeleket, felkijáltójeleket, adó masinériák.
Akkor most ez!
Ő?
Igen, ő!
Miért?
Román-Olasz! Olasz - Román!

Sima pontot nemadott, mert érzékelte, hogy ez a tettek ideje, ahol pontokat csak békszerződésekben használnak.

Te szemét nigger te!- Hangzott a csatakiáltás, mely nem veszett, nem veszhetett az éjszakába. A rendőr hátraugrott, Lacibá utána!

Érezte, hogy ez nem szokványos szokatlanság. Itt tényleg az élet császára fog születni, mely a kocsmában nem sikerült a kölykök előtt, melyek talán inkább a sör, mintsem Lacibá hivogató szavára ültek az asztalhoz, elkerülve a casus belli-t, mely Lacibá mélyrehetó programjának ignorálásért járna.
Az európai ember átlag farok mérete, 14,9 centiméter. Az övé is annyi.
Magyarországon a várható élettartam 68 év. 68! 3 éve van Lacibának a kaszásig, hamár a nyugdíjból tengődik. De érzi, ez kezd jobb lenni ennél.
Neem, ez egészen más. Egész testében remegve tudatosult benne, a végre pontokat is köpő gépezet segítségével, ma éjszaka egy Istenség fog születni. Nem lesz itt a farok, vagy az élethossz lényeg, mindent vinni fog, All-in!
Előre kijelentheti, a rendőr itt meglesz ruházva, ő hőssé lesz költve, petőfi meg elmehet a jóédes anyjába a gúnyósnak szánt Helység izéjével, kalapácsával.
Először balról üt, balegyenes igen, a románnigga futni próbál, majd jobb-bal-jobb-bal-rúgás kombó, majd végül a befejezésre készülődik. A rendőr a földön most következik ő, szétkeni a geci fejét az aszfalton, ami így legalább egy évvel korábban szorul majd javításra.

De lövés dörren, a rendőr társa érezte hogy neki sem jó ha a látens román meghal itt igazoltatás közben.

Lacibát eltalálták.-köpi az innentől csak pontokat produkáló húsgép az agyban.
Az Istenség képzet, az isten prototípusáva, emberré, állattá, majd később csak elbaltázott kísérlet képzetévé válik. Nem lesz Lacibá veszélyezetett, vagy híres, Lacibá, meg sem született.
Az agy rimánkodik a gépezetnek, nyomtass még, kérlek nyomtass még egyenes felkiáltójelet, vagy görbe kérdőjelet, csak nyomtass hadd ne legyek tehetetlen hústömeg, kérlek.

Az örökmozgónak gondolt gépezet, Isten tükörmása, az élet prototípusa megállni látszik. Pont sincs, az sincs már, nincs már

Lacibát, mint olyant kedden temetjük. Én még picit neheztelek a lábam miatt ami sajog, de édesanyám szerint fontos gesztus a többi kadettos felé hogy eljöttünk. Hamár nekünk is kadettunk van.
Ja nem említettem? Lacibá távoli rokonai vagyunk. Ebben az a jó, hogy nem tudtunk róla, így nem kellett eddig szívni az öreggel, mindenféle családi ebéd, meg hasonló móka alkalmával. Így volt kacagás is.
De most van egy kadettünk, amely eladó. Frankón megcsináltam, Lacibá emlékautó.
Gsi lökháritók,hátsó gsi szárny,egyedi küszöb és hátsó szélesités,motorháztető morcositás,első ültetés,elektromos ablakok,füthetö és indexes M3-as visszapillantók,
200.000 Ft, és viheted.

Ja és a meccs. A dákorománok, ixeltek az olaszokkal. Hogy halna ki a fajtájuk, ahogy Lacibá mindig is mondta a vénasszonyok szerint.