Éj szelíd trónján

Épp kerestem a Nagy Archívumban valamit, mikor egy ismerős belinkele a régi blogot. Béke poraira.

Megtaláltam viszont eg régi játékot, leírtak engem, míg én Erdélyben pálinkáztam. Nézzük.

Elsőkénnt Tiko:

garázda barázda - hakkni riport 2
Érdekes felkérésnek teszek/teszünk eleget, ahogy itt “garázdálkodunk” a fékezett habzású antikrisztus blogján.
Amikor olvastam a felkérést, már elkezdett járni az agyam: mit is tudnék írni? Hakkniról, Rolf Mitler szülőatyjáról. Érdekes számomra az is, hogy a 7 blogtárs között engem említ elsőként. Nem tudom van-e ennek jelentősége. De, ne is menjünk ilyen mély pszichológiai elemzésekbe. A feladat hiszen adott: milyennek látjuk hakkni-t? Ez itt most a kérdés!
Tán ilyen kiváncsinak? ->

Vagy jómunkásembernek? ->

Az előttem szóló dom jegyezte le, hogy igazából nem ismeri hakkni-t, talán 4 hónapja van napi kontakt közöttük, msn-en. De, miről ismerszik meg valaki? Nagy kérdés! Én sem ismerem hakkni-t. Bár több, mint 4 hónapja váltunk blogjainkon keresztül néhány szót/eszmét - együtt még nem nyaraltunk, együtt még nem ittunk sem a Pacsirtában, sem egyéb “könyvtárban”. Nem voltunk tüntetni sem együtt, sehol. Nagyon sok mindenben máshogy értékeljük a körülöttünk lévő világot. És lám, mégis meghallgatjuk egymást, talán azt is mondhatnánk tiszteljük egymást. Nem kevés bátorság szerintem az sem, hogy 7 emberkét név szerint felkér arra, hogy valamiféle visszacsatolást kapjon saját maga számára. Nem beszélve arról, hogy mindezt a saját blogjában, a saját kis világában engedi meg nekünk. Merészség. Hakkni tehát kiváncsi és merész. De milyen kiváncsi az, aki nem merész - és milyen merészségről beszélhet az, aki nem kiváncsi.
Én is megemlítheném e “jellemzés” mentségéül azt a “generációs” különbséget, ami Hakkni és köztem van, azonban engem nagyon hidegen hagy ez a fajta gondolkodás. Fiatal - idős ellentétek. Szerintem ez nem létezik. Máshogy láthatjuk a világot, de nem ellentétesen, és mindezek mellett ismét csak a tiszteletet tudom említeni egymásiránt. Figyi: egy-más-iránt! Jó, mi? Egymás-iránt vagy egy-másiránt! Most akkor nézzük is meg, kiről is van szó. Már rég nem Hakkni-ról írtam. De, remélem azért sikerült “barázdáimmal” tovább fűznöm dom (blogtárs) riportját.

Itten meg van egy video, csak nem ment a beillesztés, bocsi:-> NÉZD!

Aztán mindenki Rumcájsza.

Ékesszólású Petya
Hol is kezdjem? Hakkni kollégát úgy kb egy éve ismerem. Tavaly nyáron, az első fikuszos bulink alkalmával találkoztam vele ha jól emlékszem, persze leszámítva a suli folyosóján való látomásokat.
És hogy milyennek ismertem meg? Szimpatikus, sajátos felfogású ember, aki beszédével általában mindenkit levesz a lábáról. Ilyen-olyan formában Tehát vagy utáljuk, vagy szeretjük.
Szerintem ha valakire azt lehet mondani, hogy egyéniség, akkor rá lehet. Azért kedvelem, mert bár sok mindenben nem értek vele egyet, tisztelem, mert kiáll a véleménye mellett, és érti is, hogy miről beszél. Főleg korához képest nagy az ismeretsanyaga, művelt ember. Az, hogy egy kicsit idióta, az nem zavar. Végtére is csákányi Azt sajnálom hogy ritkán találkozunk személyesen. De ősszel kötelezően le kell majd jönnie Budapestre. Majd ott öszeülünk, és hozzuk Dokit is.

Majd Zsukov, akit Dombvári OBiban TAKarító

Petikém, ha még egyszer lefeszegeted a szúnyoghálót, pofánbaszlak!

Csakazérse fogom a seggedet nyalni, ne várd!

Hakkni valószínúleg skizofrén. Egyik pillanatban józanabb, mint bárki, akit ismerek, másik pillanatban úgy be van baszva, mint a körúti kirakatok október 23-án. Ha olyanja van, napokig nem lehet hozzászólni, egyébként nagyon jó beszélgetőtárs. Mindig tudja, hogy milyen jellegű beszélgetőpartnerre van szüksége az embernek: ha kell agresszív, ha kell meghallgatja az embert. Van amikor gonoszkodik, van, mikor hasznos tanácsokat ad. Elég sokat olvas, szereti is fitogtatni az így megszerzett tudását. A nőkért hol odavan, hol utálja őket. Megvan a maga stílusa, az elvek embere, kicsit ellentmondásos személyiség.

Ordas nagy Jekyll/Hyde a mi Hakknink. Ez van.

Majd görbelábú Pulyka:

Hakkni blablabla

A mi barátságunk nagyon régre nyúl vissza. Ha jól emlékszem először akkor találkoztunk, amikor beálltam a kuruc seregbe, hogy harcoljunk a labancok ellen. Emlékszem, kétszer mentette meg az életemet. Nagyon hálás vagyok neki azóta is. Segítőkész. Aztán a 1848-49-es szabadságharcban ismét találkoztunk. Miután osztrák hadifogságba kerültünk, kitalált egy kíváló menekülési tervet, amit később sikerrel valóra is váltottunk. Leleményes.
Ezután sokáig nem találkoztunk, de ha jól tudom egy ideig amerikában is volt. Azt hiszem, hogy ő volt az elnök vagy mi. Hatalommániás. Az I. világháború ideje alatt az utánpótlás csapatokat segítettük, majd miután elveszítettük a háborút, ismét amerikában kötött ki. Ezúttal vele tartottam. Megismerkedtünk Al Capone-val, jó barátságot kötöttünk vele is. Aztán sajnos jött a II. világháború, ahol a Don-kanyarban harcoltunk. Súlyosan megsebesült Hakkni, de nem hagytam magára; a vállamra vettem, és úgy vonultunk vissza. A súlyos sérülés ellenére felépült, és most már egészséges. Kitartó. 1956-ban Ő is beszélt a tömeg előtt, és fegyvert is fogott. Kiáll a véleménye mellett, és büszkén vállalja azt. A nép megszerette, viszont a hatalom a fejére pályázott. Vagy szeretik, vagy utálják. Mostanában kissé visszavonulva él az úgynevezett blogjában. Kissé antiszociális. Szabadidejében melegfelvonulást szervez, de a No thanx is az Ő nevéhez fűződik. Különc.
Egyébként a Big Brother titokszobájában mindvégig ott tartózkodott, persze titokban. Meghallgatja az embereket.

Kár hogy a többi nem érhető el, pedig még írtak, csak sajnos időszakos az archíválás.

Félelmetes mennyire változik minden. Érdekes lenne megkeresni ezeket az embereket, és újra megíratni velük, vagy talán újakkal is.

Pokolba is.

És összeomlott a gépem. No, legalább nem írok sehova, úgyis vissza kell jönni.

“A szovjet tankok és légierők támadják Dunapentelét…
A harc változatlan hevességgel továbbra is folyik…
Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk…
- Rákóczi adó, Magyarország -”

Dunapentelei Rákóczi adó utolsó adása.

Dino

2002-es kiadás, alig eszik valamit, jelentkezni lehet sms-ben és mailben.

(egy lampaoszlopra volt rakva amúgy.)

Hasonlot sem hittem, miota blogzom.

Nincs idő, a lassan óvodás korú blogomra. A látogatottság, biztos valahol lennt van a pokolban, sőt a feedekből is lassan törölnek.

Persze, eközben írok én, dolgozok én, blogzok én épp másutt, más apropóján. No meg készül az ember a holnapra, versenyekre. Van nekem gondom elég, noha ez eddig nem akadályozott abban hogy írjak.

A másik hely, más. Én tartom karban az oldalt, így van elég gond azzal is. Pluginokat írni, idomítani a kódot, befejezni a magyarítást, végre lehelyezni a belső társalgót, reklám modulokat, sőt tervezek én mást is, ha időm megengedi
Belsős lejátszót, Playereket, ilyesmi.

Írtam egy új novellát. Továbbra sem tudom melyiket küldöm be. Addig nem közlöm itt őket.

Napokban jött fel a téma a születésnapokrol, mármint úgy Zooleee huszadik napja kapcsán.

Otthon, megtartjuk(családban muszáj minden szülinapra kínosan figyelni, mint mindenhol máshol) de, barátok közt, ritka dolog. Nem szoktam különösebben forszírozni a dolgot, vagy várni, sőt bulit tartani sem nagyon. Szivesen iszok, sörözök én, de abban is kétkedem hogy a 18-adik életévemet megünneplem-e, egyáltalán. Talán iszok majd valamit magamban.

Zoltán, pedig azon volt felháborodva, hogy alig 3 sms-t kapott. Ez nekem furcsa. Nekem az is furcsa ha másét ünnepeljük, persze azért ajándékot viszek ha meghívnak, de én sem törődöm vele, ha nem jön szóba.

No, biztos a csökkent szociális élet, a buziság, vagy épp a teljes gyökérség az oka, meg magamban élek, senki nem érti mt mondok, és egyébként is tönkreteszem az életem, hogy a leggyakoribb vádakat említsem.

Kisseb váltás: Hogy esztek már az asztalnál? Anyuka, óvónéni nem tanította? No, tuti hogy te is kabátban ülsz le az asztalhoz, a fejed a tálcába nyomot, a könyököddel meg a pókhálót szeded le a sarokból. Igen, nem egyenes a gerinced sem.

Ez nem ételfüggő, akkor is paraszt vagy ha kolbászos pizzát, vagy a bécsi szeletet tömöd kabátban, zsíros kezekkel.

Nagyon egyszerű módszert mondok: Egy közép magas asztal, és egy támlás szék, no meg két papír.

Tedd a két papírlapot a hónod alá, dőlj neki a széknek, és egyenesen tartsd a fejed, a kanalat vidd a szádhoz, és ne a szád a kanálhoz. Ha kényelmes így, akkor jól eszel. Ha leesnek a papírlapok, akkor disznó kis parasztvagy. Szokták az ilyesmit könyvel a fejen is, de próbáld ki a kiskölykön, porcelántörés nélkül.

A rizs, krumpli, pedig nem esik le ha a késsel igazítod, vagy kíséred, a folyadék nem folyik ki a kanálból, ha kicsit kevesebbet merítesz.

(20:44)
Prof. Dr. Hachik: melyik az az illat
(20:45) Prof. Dr. Hachik: amely egy nőt ellenállhatatlanná tesz?ergo melyik illatra indulnak be az érzékeid
(20:49) Hontalan Iván fe: dohányszaggal keveredett parfüm
(20:49) Hontalan Iván fe: nem valami ótvar gyümölcs parfum
(20:49) Hontalan Iván fe: valami viraghoz hasonlo
(20:49) Hontalan Iván fe: bár ez egyéni perverzio
(20:49) Hontalan Iván fe: szinten gyerekkori trauma :DDDD
(20:49) Prof. Dr. Hachik:
(20:49) Prof. Dr. Hachik: mit mondjak,nem csalódtam
(20:50) Prof. Dr. Hachik: ezek szerint vonzanak a dohányos nők
(20:50) Hontalan Iván fe: nyolcadikas koromban, mindig a mellettem ülő lány pulcsijan aludtam
(20:50) Hontalan Iván fe: azonkivul hogy elkepeszto jo illata volt
(20:50) Hontalan Iván fe: puha is volt
(20:51) Prof. Dr. Hachik:
(20:51) Prof. Dr. Hachik: és a lány tetszett?
(20:51) Hontalan Iván fe: nagyon :]
(20:51) Prof. Dr. Hachik: illat+maga a lány
(20:51) Prof. Dr. Hachik: jó üzletet csináltál
(20:52) Hontalan Iván fe: +pulcsi

Megszereltem egy szikével, öngyujtóval, gumival, szigetelővel a sony fülhallgatóm. Nem olyan kemény mint ha mindezt egy óvszerrel csináltam volna, de awesome-nak hiszem magam most.

Nem, maga a zenekar tényleg szar.

nem sikerült befejezni.

Azt hívják viccesnek, mikor fejedben van a lényeg, és nem tudod időben leírni.

A külső hőmérséklet 20 °C, míg a belső 37.1 °C. Köhögéstől nem tudok aludni, gyakran nem kapok egyszerűen levegőt. Hátamon feküdni nem tudok, csak oldalt. Továbbra is szedem az 500 mg-s Klacidot, amit nehéz lenyomni a torkomon.

Eközben lehulltak a levelek, fát kellene hordanom. Tegnap ettem egy olyan giroszt, amin nem volt öntet. Csak hús, meg mellévágtak krumplit. A szemetek.

Amúgy begépeltem egy másik novellát a jegyzetfüzetemből. Már három van ami ide nem került ki. Még vaccilálok hogy beküldjem-e valamelyik pályázatra, vagy kikerüljön szép lassan mind ide. De tuti hogy az a változat nyer, amiben pénz van. No, valamiből meg kell élni.

Desert Storm 2-vel, meg Brothers in Arms-al játszom. Az előbbi egy remek játék, míg az utóbbi még hardcore szinten is gyengébb. Pedig alapvetően taktikai játék, mégis szar.

Néha megnézek néhány South Park részt, átnéztem az idei elektromosságtan anyagot, ja és a kétdimenziós tömbök nem olyan bonyolultak.(Pascal OKTV miatt)

Nem kommunikálok, nem utazok, kajáért megyek néha.

Zene világnapjárol lekéstem, de tegnap is ezt akartam megmutatni.

Dave Matthews - Stay or Leave

Szombaton Szombathelyen castingolunk. Női hangot keresünk a rádióba, ezért kamerát nyomunk mindenki képébe.

Ha meggyógyulok addig.

Ezt nem tudom elmondani, fáj.