Éj szelíd trónján

Érzi valaki a bukás szelét? A hugom túladagolta magát fülcseppel, én megittam a többnapos forraltbort újramelegítve. Éjszaka van, tanulok, talán írok, mosogatok. Zsibbad az agyam, nyomulok.

Gyűlölök magamtól felébredni. A mobilra immunis vagyok, a gép próbálkozik velem. Ma sikerült a Soulfly Terrorist számával kezdenie(random keres ébresztőt), amit konkrétan átaludtam, valami slayerre sikerült felébrednem. Rohadt szar ébredés. A szív konkrétan bepörgött, az adrenalinom a feleslegbe ment, és egyébként szar volt, ismételgetnem kell magam, nyomatékosítom, hogy szar érzés, mintha fejbebasznának egy kalapáccsal.

A hét híre, hogy megbeszéltem egy full idegennel hogy szar hajam. Kommunikációból ötös, kár hogy nem kérdeztem tőle alapvetően.

Makettépítés. A világ legjobb dolga, messze. Jobbnak érezheti magát az ember istennél. Te alakítod a hegyet, mezőt, erdőt, világot. Megfested a pázsitot. Aztán alkotsz bele egy világot, síneket, sírokat, házakat, rengeteg lánnyal, széplánnyal. És bonyolult mechanikát a közepére. Egy elképesztő korát, meghaladó gépezetet, ami megfordítja a mozdonyokat, a középpontban. Egy sebesen forgó valami, bolond dolgot. Amire, ha a szélére helyezel két megfestett tahót, akik pöcssapkában állják hevesen, a légáramlatot, amit a nővéred ajtócsapkodása generál pozitív terhességi teszt után, azon tanakodjanak, már csak ha megszemélyesítjük őket:

- Egyszer azért ráugranék, miközben forognak. Tudod, már csak a kaland miatt, értem.
- Az izgalom nem? - köpne egyet a bábú, amitől alatta homályosodna a világoszöld vízfesték.
- Az, kaland, meg az izgalom.

Az elkészült mű, egy világ. Megtervezett, előre lefektetett világ, pontosan meghatározott szabályrendszerrel, rajta a tervező kézlenyomatával, szignózta. Ha letörölnéd a B12 zónában lévő aranysárga búzamezőt, akkor ott a bevésés: Kis János - 2008.

A tervező, mindannak tudatában, hogy világot hozott létre, hirtelen betegnek érezte magát, Influenza. Tudatában mindannak, hogy ő felelősséggel tartozik teremtményei felé, hovatovább nem hagyhatja kisiklani az épp forgolódó 0718-s gyorsvonatot, - melynek valódi mása épp befutott a keleti p.u.-ra- kétkedésbe esett. Ha kikúrálja magát, nem lesz ott időben, hogy áthúzza a váltót, és ezzel a 0718 folytathassa az útját. Teremtményei, akik tulajdonképp saját maga tökéletesebbjei, akár meg is halhatnak a szerencsétlenségben, és abban hogy ő nem lázasodik be. A tökéletesebbjei, nem lázasodnak be. Csak akkor beszélnek, ha kérdezik őket, mindig a jó dolgot cselekszik, a tervező nem adott nekik önző akaratot, kitartanak bármilyen ellenszélben, sőt ők tulajdonképp a jövője a világnak. Ilyen értékes lényeket, pedig kár lenne elveszejteni.

A tervező, érezve önnön lázmérőjének pattogását, és hogy a feje fölött már az eldurrant és a fülére folyik a higany, döntött. Lassú jelre teszi 0718-at, ő pedig felkeres valami vajákosságot, már amit a népi patika és gyümölcsös kosár nyújthat.

Megragadott 3 egész citromot, majd kíméletlenül facsarni kezdte őket. A világ legrosszabb dolga az, az ember simát rabszolgának érezheti magát, ami ténylegesen untermensch érzés. Nem érezheti így magát egy tervező. Hamarosan tervezőmérnök, csak fel kellene nőni. És a nagy gúla közepébe kell döfni a citrom félbevágott felét. Több ezeréves technika, lassan forgó, egyszerű világ. A szélére ragad a citrom húsa, alul pedig a kifacsart fehér, zavaros lé. Nem tökéletes az egész. Mikor a nővére elmegy mellette, és megnézi, ahogy a húst cukorral összekeveri egy kis tálban, jégkockát tör mellé, a léből pedig limonádé lesz, ilyet szól, már ha elfogadjuk hogy joga van megzavarni a műveletet:

- Te teljesen süsü vagy, ha ezt képes vagy megenni.
- Influenza - húzza le a limonádét közben a fiú.
- Az tényleg kaland, meg izgalom. Ne gyere a szobámba!

Az elkészült mű, egy zavaros izé. Citromhús, cukorral. Hideg is. A konyha közepén, kiskanalat ragad a Tervező, merít egy nagyot, majd hirtelen bekapja. Nem is tudom a ízfájdalmak melyik részével kezdjem, annyira tökéletlen az egész konyhadolog. A citrom mar, a cukor égeti a fogakat, míg a jégkockáktól belenyilall a fájdalom az ínybe. Megrándult a tervező, ugrott. Az egész matéria a földön kötött ki.

A kiborult citrom, kimarta a homályos sárga padlót. Az egész világ alatt ottfeküdt egy szignó.

Hatalmas csattanás a szobából: a 0718 kisiklott, le a terepasztalról, egészen a padlóig száguldva, hatalmas csattanással érve világot. Igazi transzvasút, világok között. A valódi világ szabályai szerint leszakadt modelldarabkák, karok, lábak, fejek mindenhol. A mozdony köhögve küzd azért, hogy ne akadjon meg, menjen tovább, mintha nem történt volna semmi sem. Végül eldől, és égnek álló kerekekkel hirdeti tervezője, és szabályainak tehetetlenségét.

Miért ilyen kegyetlen az Isten.

Gonosz szél van. Nem szeretem. Pedig a szél jó.

Firefly Alapvetés from hakkni on Vimeo.

tényleg, mit kapok tőletek bálintnapra?

Tényszerűleg a világ legútálatosabb dolga futni az után a vonat után, amin aztán bejelentik hogy fél órás késés van. Az ember, minimum feleslegesnek érzi az egész befektetést, a testnedveket, a felrúgott járókelőket, a tettet, és így önmagát is.

Felesleges volt. Szar is volt. Mondjuk rámfért az a 800 méter sprint. Bakancsban, hátizsákkal száguldva a tűzőnapon, egy hosszú nap után. Tényleg, megbírom, adj nekem még egy kis súlyt.

Sorba kell szednem a dolgaim. Egyrészt el kéne kezdenem megbarátkozni az érettségivel. Aztán újra átvenni az egész pascal nyelvet, amivel 4 évvel ezelőtt foglalkoztam kb utoljara. Azert ezt valasztom majd egyébként, mert alapvetően ezen tanultam meg az alapokat, és a kódsorok valahol pascal/php/c nyelven keverve jönnek a fejemből. Át kell néznem pár függvényt, aztán a tömbkezelést, meg néhány ismerős unit sem ártana. Az officel nem lesz gond. A 2008 májusi emelt info office részén átrágtam magam másfél óra alatt, kevesebb idő kellett, mint anno mikor középszinten próbáltam nagyobb féreg lenni.

Azonfelül tanulni kellene, elbasztam a félévit, nem kéne hasonló jegyekkel zárni az évet. Néha előre szar a bme a gondolata. Nyilván azért mert sikeresen beoltottak azzal, hogy a bme-n ugyis megölnek, kivéreztetnek, elveszik a pénzed, a professzorok cukorkát lopnak és rabolnak; míg a bmf a béke a nyugalom és a csend szigete, ami ugyanolyan diplomát ad.

Gondolom a nagy lófaszt van így, de azért haljon meg aki bogarat rakott a fülembe.

Meg írni kéne. Azonfelül hogy szarul írok feltétlenül, még vannak dolgok a fejemben. Lesznek. Belenőnek. Több történet kering benne, néha felbukkannak, aztán elsüllyednek. Milyen kibaszott kaotikus, egyszer majd feljön belőle(agylé) az U-21 aztán elsüllyeszt valami fontosabb részt a picsába. Nem lennék többet kedves se, mondjuk.

Szoval, írás, programozás, tanulás. Ez az a sorrend, (és nem prioritás) amin végigkell mennem, hogy figyelni tudjak tartalmasabb dolgokra is.

És nem kéne egy darabig inni. Mondjuk nem iszok február végéig. Megpróbálom.

Szétszedtem a szobám egy sajtpapírért, ami kell hogy bizonyítsam hogy leérettségiztem tavaly. Ez egy nyomtatott, a4-es lap, kézjegy vagy bármi nélkül, vicces hogy nincs másolat a suliban róla. Tényleg, ha nem lett volna meg, akkor bukom az egészet?
Viszont. Találtam egy rakat kincset, majd szép lassan meg is írom őket, de előzetesnek belobogtatom saját magam, mégis csak Énblog, hamár énmagam épp egy felborult toi-toi vécé képét mutatja.

Anno, még általános vége felé, volt egy “Mélypont” nevű kult(hogy rossebbe ne)havilapunk, ilyen suliújság. Rendszerellenes lázadó hangnemben árultuk a hardcore elsősöknek, akik elolvasták ÉS/VAGY betették a hörcsögük alá, mint alom. Namármost olyan kemény dolgok szerepelnek az újság true kiadásainak rovásán(értsd amig én írtam, 6 szám, gonosz, nem igaz?) mint konkrétan a szakkörök létének kiharcolása (simán fegyvertény, független attól hogy az utánunk jövők már szartak rá, nekünk kellett, anno az ötös tanulók minimum 4-5 szakkörre jártak. Én például németre, informatikára, kémiára(amíg volt), 3 féle testnevélesre különböző címeken, na és törire.) Szóval ez nekünk fegyvertény volt. Az. Aztán naná végül kaptam hálából egy darab néhány száz forintos tollat. Igen, owned.

Ettől független visszagondolva az akkori időkre elképesztő jókat röhögtem. Fiatal pöcs voltam na, meg először szerelmes, förtelmesen zavaró, illetve még förtelmesebben szeszélyes.
Nah, nézzük hogy írtam 13-14 évesen, lehet röhögni.

első évfolyam, áprilisi szám, első kiadás. Elfogyott 150 darab.

Hello! Nehéz eldöntenem, hogy mit is tegyek, ugyanis nehéz választás előtt állok. Itt hever egy 42 centis pizza, gusztusosan telepakolva mindenféle jóval, és ízletesen kínálja magát.
A másik lehetőségem az nem más, mint ahogy ígértem a többieknek, befejezem a cikket. Az egyik elmulasztása biztos halállal jár, azt meg senki sem akarná, tehát valahogy megoldást kell találnom arra, hogy mindenki jól járjon. Elsősorban a hasamra fogok gondolni, ha mégis ezt olvassátok, akkor a haverok mégsem toroltál ezt meg első felindulásokból.

első évfolyam, decemberi szám, első kiadás. Elfogyott 120 darab.

Hát igen, ide jutottunk. De ez csak a kezdet…… Most az énekkar, a szakkörök…. Milyen furcsa lesz nekik március 15.-én idézem: “az énekkar gyönyörű előadást nyújtott”…. Jönnek az ilyen-olyan ünnepek… mit fognak mondani a vendégeiknek, miért maradt el a szép előadás megmondom miért: Kell a pénz erre, arra míg afontos dolgokról megfeledkeznek. Legközelebb talán az iskolát zárják be? Csak, azért mert kell a gempa? a fenébe is talán nem kéne mindig új dolgokat csinálni, hanem a meglévő dolgokat csinálni, hanem a meglévő dolgokkal kéne foglalkozni.

Scanneljek majd?