Éj szelíd trónján

Kevesebb dolog van a világon, amiről te, vagy én kevesebbet tudnánk mint a saját kinézetünk. Nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy hogy mutat az arcuk, vagy épp mikor mosolyog tényleg a szemük, pláne hogy hogy áll az a bizonyos virágos vagy macskás fülbevaló. És a lány dekoltázsa.

Az mi nagy önbecsülésünknek nyilvánvalóan rossz, ha szembesül azzal, hogy az ellesett tekintet, vagy arckifejezés másképp áll rajtunk, mint az eredetin. Teszemazt, ha át kívánjuk venni George Clooney sármját, illetve az arckifejezéseit, javallot számunkra egy erős állat beszerezni. Annak hiányában, mi csak tokakapitányként léphetünk fel, hogy aztán a tükör előtt eszméljünk arra, milyen szar, és hogy mi, magunk milyen szarok vagyunk.Biztosan ezért félnek a nők a fényképezőtől, hogy a betanult arcuk, ami alatt természetesen egyenarc lapul, lelepleződik, mikor éjfélkor hívják elő, vörösfénynél, az igazi férfiak, a képeket. Aztán meg röhögnek, hogy nekik mindegy, a csak a színe legyen vörös.

A legkínosabb természetesen az izomzat/zsír. Az ember behunyja szemét, (ami nem téved gyakorta a fenekünkre, úszóhájunkra, vagy tokánkra, így nem látja a remegő zsírt, ami a hóhér, húst rág) és elképzel magának egy kinézetet. Aztán valóraváltja!

A buktató az időbeosztásunk, sajátmagunk, és természetesen a konditerem gonoszságai. Saját tapasztalat, hogy ha elhanyagoljuk az igazi mozgást, és csak az izomzatra koncentrálunk, ellentétes irányba jutunk. Eszméletlen súly(90kg), és gyenge tartás. Mert az izom begörcsöl, ha szokásosnál tovább használjuk, a növekvő izmok pedig súlyosak, ezt mindenki vágja, aki egyszeris látta a atléta osztálytársnőit az öltözőben. Az öltönyében. James Bond az arcán, ahogy szeretné.

Ma hirtelen összezúztam a fa ágyam sarkát. Ráugrottam, mikor indultam egy pata kábelért, ő meg menekült, reccs, mickey rourke a fa arcán, ahogy szeretjük. Szar, tudom.

Más: Mi vezeti az embereket az éhségen kívül a Volánbuszhoz? Gondolom, ide a kevésbé jó söfőrök kerülnek, aztán beosztják sofőrünknek, ő meg teszi a dolgát amíg tudja. Iszonyat, de halálfélelmem van, mióta 20-25 kilométert kell buszoznom állva az iskolámig. A mai söfőr például élvezte a huppanókat, többször a levegőben váltott, közben pedig vigyorgott. Ha nem lenne ijesztő, aztmondanám: merevedése is volt.

Iszonyatos mennyire illendő lenne beírnom ide a Végtelen Történet legszemetebb sorát: De ez egy másik történet, melyet majd máskor mondunk el.

Micsoda szadizmus vezeti azt a mesélőt, aki ezzel él. Annyi lehetőség van a történetekre, mint Bakonybélben egy parkolóban 2004 óta áll egy Lada, a tulajdonosa eltűnt, vajon hol van. Sárváron a vár bejeretánál vannak kukák, közöttük álldogál egy Samsonite aktatáska, vajon mi lehet benne? Mit tartalmazhatott? A buszssofőrök erekcióval, sorstalan utakon megyünk, mikor lesz már baleset?

De ez egy másik történet, melyet majd máskor mondunk el.

Ma elutazom, még vár rám egy káv, egy cigaretta,meg egy bejegyzés.

Tegnap lustultam, pontosabban Ryan Reynolds filmet néztem. Ami szórakoztató!

A srác egész életének ad egy fordulatot, hogy megszégyenül, aztán meg egy pöcs lesz los angelesben.

Aztán visszamegy, megakarja dugni aki megszégyenítette. Egészen jó a film egyébként az utolsó egy percig, mikor leomlik minden, és nagy beszélgetésben egymáséi lesznek. És mindez gyorsan történik, nincs megállapodás, se parti a küszöbön.

Szombaton jövök.

Helló! Hogy is kezdhetnék másképp, minthogy szépfenekű nő megy az úton. Teljesen normális, sőt követendő példa, ha tisztes távolságból követjük. Nyilvánvalóan, ez dicséret számukra, és mindazon nők akik tisztában vannak eme kvalitásukkal: örüljetek nekünk,kósza sétálóknak, akik unalmukban járnak utánatok. Hisz az ilyesmit, valljuk be, furcsa dolog múzeumban kiállítani.

Noha vannak elképzeléseim csonkolt, antiknak tűnő márványszobrokról, melyen csak a lényeg domborul.

Elvetettem azért az ötletet, hiszen rengeteg látogató elkoptatná szemével, és az igazán furcsa emberek a kezükkel a szobrot. Szombathelyen van egy bronzszobor, melyet fényesre tapogattak a kevésbé hozzáétő kezek. Harkány egész szoborparkot állítottak amúgy a szerelemnek, noha a szobrok minden kellemesebb pontja túl magasan an az egyszerű szobor-szatírok számára. Mit tudtok ti, szocialista városurak, a Gagarin szobrokkal, meg a kenyeret, békét kompozíciokkal. Meg a sarlót fogó asszonyaitokkal, melyeknek szoknyája tömör kő!

Népdalainkban, is ott a lemondás az ilyen csodás dolgokról.

édesanyám mért szültél a világra
mért nem dobtál a zavaros tiszába
tisza vize vitt volna a dunába
hogy ne lennék senki megunt babája

A hölgyet szemelől tévesztettem a belvárosban.

Zolinak vajon van már munkája? És miért nem tűzoltó?

Ősz van, és egyszerűbbek kommentálhatnák ilyenkor, hogy Berlin akkor nem szép. És noha ilyenkor Németország figyelem az októberfesztre tekint, én Stirlitzre. Kezembe akadt ugyanis a könyve, Julian Szemjonov mosolyogtató írása, mely keménykötésben is megmutatja hogy ez egy kémtörténet. A borítón virágcsokor, alatt Stirlitz.

Stirlitz egyszerű mint a faék. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a remek vicc, melyet megosztok most:

Müller 120-szal száguldott Berlin utcáin. Stirlitz arra sétált és úgy tett, mint aki nem siet.

Stirlitz persze nem olyan, mint a mellette heverő Micimackó kötet. Micimackó, kivel évek óta élnek a gyanúperrel hogy drogozik, mi több taoista, boldogan hever Maupassant és egy Eco kötetből álló halmon.

Micimackó biztosan nem aggódik. Nem is merek idézni, mindenki tudja, milyen könnyű számára lét. Teljesen ráér körbe-körbe sétálni egy nemileg meghatározhatatlan malaccal a ködben, vagy épp beszorulni valahova.

Bezzeg Maupassant Egy asszony életének hősnője. Övé az asszony élete, ami el van baszva. A kor ahol íródott, követelte meg az ilyen sztori,így szegény hölgy megjárta. Neki meg nem is könnyű a létezés, hanem kifejezetten bajos, retardált férj, rossz szomszédság elbaszott kölyök aki szórja a pénzt.

Bezzeg a sokszor olvashatatlan Eco, aki úgy ír ahogy azt 11 évesen gondoltam, hogy minden szónál van egy sztorija. Remek olvasmány, de alvás közelben inkább még mindig Stirlitz.

Néhány napja végighallgattam egy beszélgetést, ahol egy ezoterikával állandóan foglalkozó, kifejtette hogy neki a hittan bizony derogál.
Félreértés ne essék, nem vagyok az ilyen homeopátiás, földszívcsakrás dolgok igazi ellensége (hiszen ahhoz foglalkoznom kellene vele!) de nem láttam át, hogyha kezébe adunk egy lilapöttyös szappant, hogy ha hiszel benne, eltünteti az arcodról a pattanást, és aztán tényleg. Akkor miért nem képes amúgy foglalkozni Istennel, ha már amúgy jelezte hogy a buddhizmus átjön.
Egy haldoklóról persze kissé megvetően beszélnek aztán, ha fél, és megpróbál mindent. Ha rákom lenne, megpróbálnék mindent. Nyilván közelebb kerülnék Istenhez is.

Aztán megint nevetnének, hiszen akkor nem hiszek az ilyen homeopátiás dolgokban, hiszen abban is hinni kell. Nem hihetek, hiszen máshoz is nyúltam, akkor meg már nem is bízok, ami meg a hithez kell.

És végül elhiszik azt is, hogy azért nem használt a vajákosságuk, mert nem hittem el. Miféle gyógyszer ez.

Aztolvasom msn-n, hogy imádkozzatok a kalitkába zárt szabad szívűekért. Minek.

Úgyis kitör. Ha a léleknek - szívnek- szüksége van valamire, mindig kitalál. Ha nem alkoholizmusban, akkor őrültségben. És vice-versa.

Nem felejtettem el a tegnapi írást sem, mely az eszközökről szólt. Arról, hogy a mindennapokban adódó célokat hogyan szerezzük meg. Milyen úton módon jutunk el a boldogságig, mondjuk.

Hogy könnyen elmagyarázzam mondjuk azt, hogy van karma. Ijesztő módon, többen értik miről van most szó, mintha azt mondtam volna, van “sors”.

Ha boldogságunk, (mely amúgy ugyanolyan könnyed dolog mint a létezés talán) útjában lévőkön átgázolunk, akkor a karma jön, és visszavág. A jó elnyeri a végső jutalmát, a rossz elnyeri végső szenvedését, azt hiszem érezhető miből jött ez. Visszatérve, ha hiszünk Istenben, és jó emberként cselekszünk, kevésbé vagyunk a cselekedeteink hullámának kiszolgáltatva.

Egyszerű, általános példával élve: a gyermekünket jól neveljük, az nem nő a fejünkre. Ha gyermekünk nevelését hanyagoljuk, az később fejünkre nő, hiszen nevelés hiányában a látott példákat veszi át, és hibáinkat is hajlamos lesz elkövetni, hisz a gyerek míg a lelke gyermek, a szülő után akar menni.

Ha nem válogatunk az eszközökben, és csak előre törünk, gyakran érezhetjük, hogy a sors szándékosan gördít utunkba nagyobb és nagyobb akadályokat, gondokat. Időről időre megszakítva azt, hogy elérhessünk a boldogság könnyedségét.

Tisztában léve ezzel, hajlamosakká válhatunk, hogy magunkban keressük a hibát, amiért mindez megtörténik velünk. Egy ismerős halála, otthoni veszekedés, vagy egyszerűen saját hatástalanságunk érzése, elindíthatja az önmarás folyamatát, azt a purgálást mely után kezdődhetnek hibáink elölről. De ez legyen egy másik írás tárgya.

Nemrégiben, szentül hittem hogy rátaláltam a grálra. Magára a kehelyre, és nem a bizonyos elképzelések szerintei szent placentára, amiről a davincikaud magyarázat könyvében olvashatunk. Természetesen a kehely képletes.

Arra jutottam, hogy minden ideológia, minden lencse amin a világot látjuk, egy irányba mutat. A jó ember felé. A jó ember értéktisztelő. A jó ember törődik más emberekkel. Tök mindegy, hogy modenr felszotásban jobbos vagy balos, a végén adakozik.

Arra gondoltam még, hogy bizonyos kor felett, az ember ösztönösen hajlik a jóra. Mert törekszünk a szépre, és a szép, valahogy a jó környékén lebzsel, tétlenkedik. Azthiszem, hogy bizonyos kor felett, már tudom hogy mi a jó döntés. Tisztában vagyok azzal, hogy valószinűleg nem kerül rám olyan súly, ami helytelen döntésekhez vezetne, nem kerül rám nyomás, ami erősíti a szabályt. Átlagos kérdések, problémák elé állít a sors, melyeket - mint átlag polgár- könnyedén elhelyezek az erkölcsi mérlegen.

Bukásomat nem is az ellensúly okozta.

Mert eztgondoltam a vallásról. Hogy a katolikus anyaszentegyház, akinek a Szent Szív, akinek Jézus, hogy ez egy erkölcsi tanítás. Melyben nem a hatnap alatti teremtés, vagy épp Noé a lényeg, hanem az erkölcs és etika. Ahogy Szent Ágoston jegyezte példának okáért. Egy olyan ajándékkal indít a világba, mely az ösztönön túl is segítségünkre van a döntésben, és utat mutat, mindig előre.

Hisz jónak kell lennünk. Mert ez a cél. Ez segít minket ahhoz hogy elvégezzük a feladatunkat. Egy jó ember, egy jó családdal fog rendelkezni, ahol a gyermekek megfelelő nevelést kapnak, hiszen értjük az üzenetet. Nyilván, a helyes döntéshez vezeti majd kezünket az agyunk.

Jónak kell lennünk ehhez a legfőbb célunkhoz.

Van lány ismerősöm, akinek 12 éves korában elrohadt a méhe. Van olyan fiú ismerősöm, aki egy baleset következtében impotens. Ők miért legyenek jók? Az etika, az hogy a tanítás erkölcsöt ad, már kevés. Hisz nincs miért megtenniük mindazt, amit jónak hívunk.

Nem lehet erről mit írni, remegő hangú prózát végképp nem. Nem verselhetünk arról sem, hogy ezen két ember egy társasház túloldaláról titokban epekednek egymásért, miközben a világ fordul körölöttük, és csoda történik egymásra találásukkor. És természetesen az idő.
Eltolt idő, melynek utána egymásra találnak, dacára a nehézségeknek.

Nem.

Arra jöttem rá, hogy a vallások többek egyszerű tanításoknál. A valláshoz, és a velük, bennük való élethez hit kell. Kell egy Isten, akiben hiszunk, akkor is ha beszélni is elfelejtünk, hiszunk abban hogy előre elrendelt valami.

Több napja érzem azt, hogy ez az egyetlen mód a motiváció megőrzésére.

Én Motiválatlan vagyok, és ezen talán a legnehezebb segíteni. Nem értem, hogy felsőbb hatalom hiányában miértelme jónak lenni. Jónak lenni, unalmas. Valljuk be, nem a legkelellmesebb megoldás az élvezeti cikkek, és a semmi korában. Lehetek gonosz, vagy akár közömbös.Aztmondják, ha jó vagy, nem bánthatnak. Hazudnak. Sőt, élmény sem lehet.

Azthiszem dühös vagyok. Megtagadtam valakit, akinek a hiánya miatt, újra 15 évesnek érzem magam, aki képtelen bármire. Képtelen a Mindenre. Nem tudom pillanatnyilag, mi az előre.

Hamár írni sincs kedvem, megmutatom mit szándékozok beszerezni. Lista a booklineról. Mit szándékozok, fogok is!

Egri Péter:
James Joyce és Thomas Mann: Dekadencia és modernség

T.S. Eliot:
A kultúra meghatározása

Eliot, T.S.:
Káosz a rendben

García Márquez, Gabriel:
Söpredék

Márquez, Gabriel Garcia:
Száz év magány

Kesey, Ken:
Száll a kakukk fészkére

Greene, Graham:
A csendes amerikai

Vercors:
A tenger csendje és más kisregények

Kerouac, Jack:
Átutazóban

Evola, Julius:
Emberek és romok

Márai Sándor:
Béke Ithakában

Dosztojevszkij:
Bűn és bűnhődés

Wass Albert:
Az antikrisztus és a pásztorok

Sütő András:
Anyám könnyű álmot ígér - Naplójegyzetek - Európa Diákkönyvtár

Thompson, Hunter S.:
Hell’s Angels-Vad rege az angyalokról

Faulkner, William:
Hajnali hajtóvadászat

Krasznahorkai László:
Az ellenállás melankóliája

Krasznahorkai László:
Az urgai fogoly

Krasznahorkai László:
Háború és háború

Faulkner, William:
A hang és a téboly-Míg fekszem kiterítve

harr harrr harr dögölj meg, kurvára.