Mostanság, minden nemzedék elbaszott. A korábbit, a szüleinket az atomtól féltették. Robbantgattak a levegőbe jónéhány kilótonnát, megatonnát, elképesztő szépet, aztán születtek a vízfejű gyerekek, a törpék, a vak óriások, meg a többi.
A mostani nemzedék meg mértéktelen, szégyentelen. Elképesztő sok mérget öntünk le boldogan a torkonkun. A cigi, az ital, a drogok, sokkal fiatalabban kezdődik, mint a szülőknél. Ki tudja, lehet hogy meghalunk negyven évesen, vagy kinő a harmadik farkunk, sőt megkockáztatom hogy még írni is megtanulhatunk. Nem csoda, beteg a világ, eszik a világ, meghal a világ.
A szemét, a méreg, a maradék, mind bennünk végzi. Nincs rá példa, hogy emberek tömegesen végigittak minden pénteket és szombatot, tizenhárom éves koruktól fogva. Nincs rá garancia, hogy van jövőnk még. Lehet hogy elittuk. Lehet hogy eltűnt. Noha azis lehet hogy majd ránkrobban egy kisbolygó. Jön a kisherceg, s egyszer rossz időben felejti el kitisztítani a tűzhányót. Az pedig rosszkor tör ki, és a lökéshullám ide sodorja a holdat, bele a földbe, eltűntetve minden magyart.
És akkor az interneten majd mennének az urban legendként számontartott kis sztorik arról a hős népről, aki az aszteroida alatt lakik. Összetalálközünk a kishertzeggel, és megitatjuk kisüstivel, hátha csökken a várható élettartama, a magyarítástól.
A kishertzog, legalább ritkán nőz. Nőz. Régen, ja.
Vicces végignézni a rengeteg próbálkozást a nőért. A sok kísérletet, ami szégyennel ér véget.
Én momentán szégyenlem: sokáig azt mondtam, hogy olyan nőt keresek, aki mellet úgy érzem hogy lenyugszom. Hogy nem hajt a tatár, nincs 140/70, nincs besúgó. Hogy kimegyünk sétálni nyáron, és majd otthon térek haza, vele szemben éjszaka, a dolog után beszélgetve a nappaliban.
Mert ez ugye kihasználás, azt meg állítólag megérzik.
Azért kell a nő, mert csak, mint felvilágosítottak. Hogy legyen. Mert élvezet vele. Nem nyugtat le, nem oldja meg a gondom, nem fogja közölni a világéhínség megoldását, ne hívjam a sajtót. Egyszerűen azért, mert kell.
Most lehet, hogy hazug vagyok, de hol itt a szerelem. Persze én meg kihasználom a nőket, hogy nyugodtan üljek velük egy padon, miközben ők a kezem simogatják, én pedig mesélek egy történetet, ahol én voltak a részeg és épp betintázva bámultam percekig a fogaim közelről egy tükörben. Bámultam azt, aminek megértem a működését, és okosnak tartom. Aminek nem értem meg a működését, azt meg butának. Szóval bámultam a fogaim, lassan egy perce, mire rájöttem, mit teszek. Ő meg majd előadja, hogy álmodta, hogy lejön hozzám és együtt leszünk, ketten, majd szilveszterkor.
Nem szabad azért nőzni, hogy megnyugtasson, meg hogy legyen. Nőzz azért, mert csak. Úgyis meghalunk negyven éves korunkra. Randizunk?