Tényszerűleg a világ legútálatosabb dolga futni az után a vonat után, amin aztán bejelentik hogy fél órás késés van. Az ember, minimum feleslegesnek érzi az egész befektetést, a testnedveket, a felrúgott járókelőket, a tettet, és így önmagát is.
Felesleges volt. Szar is volt. Mondjuk rámfért az a 800 méter sprint. Bakancsban, hátizsákkal száguldva a tűzőnapon, egy hosszú nap után. Tényleg, megbírom, adj nekem még egy kis súlyt.
Sorba kell szednem a dolgaim. Egyrészt el kéne kezdenem megbarátkozni az érettségivel. Aztán újra átvenni az egész pascal nyelvet, amivel 4 évvel ezelőtt foglalkoztam kb utoljara. Azert ezt valasztom majd egyébként, mert alapvetően ezen tanultam meg az alapokat, és a kódsorok valahol pascal/php/c nyelven keverve jönnek a fejemből. Át kell néznem pár függvényt, aztán a tömbkezelést, meg néhány ismerős unit sem ártana. Az officel nem lesz gond. A 2008 májusi emelt info office részén átrágtam magam másfél óra alatt, kevesebb idő kellett, mint anno mikor középszinten próbáltam nagyobb féreg lenni.
Azonfelül tanulni kellene, elbasztam a félévit, nem kéne hasonló jegyekkel zárni az évet. Néha előre szar a bme a gondolata. Nyilván azért mert sikeresen beoltottak azzal, hogy a bme-n ugyis megölnek, kivéreztetnek, elveszik a pénzed, a professzorok cukorkát lopnak és rabolnak; míg a bmf a béke a nyugalom és a csend szigete, ami ugyanolyan diplomát ad.
Gondolom a nagy lófaszt van így, de azért haljon meg aki bogarat rakott a fülembe.
Meg írni kéne. Azonfelül hogy szarul írok feltétlenül, még vannak dolgok a fejemben. Lesznek. Belenőnek. Több történet kering benne, néha felbukkannak, aztán elsüllyednek. Milyen kibaszott kaotikus, egyszer majd feljön belőle(agylé) az U-21 aztán elsüllyeszt valami fontosabb részt a picsába. Nem lennék többet kedves se, mondjuk.
Szoval, írás, programozás, tanulás. Ez az a sorrend, (és nem prioritás) amin végigkell mennem, hogy figyelni tudjak tartalmasabb dolgokra is.
És nem kéne egy darabig inni. Mondjuk nem iszok február végéig. Megpróbálom.