Helló! Hogy is kezdhetnék másképp, minthogy szépfenekű nő megy az úton. Teljesen normális, sőt követendő példa, ha tisztes távolságból követjük. Nyilvánvalóan, ez dicséret számukra, és mindazon nők akik tisztában vannak eme kvalitásukkal: örüljetek nekünk,kósza sétálóknak, akik unalmukban járnak utánatok. Hisz az ilyesmit, valljuk be, furcsa dolog múzeumban kiállítani.
Noha vannak elképzeléseim csonkolt, antiknak tűnő márványszobrokról, melyen csak a lényeg domborul.
Elvetettem azért az ötletet, hiszen rengeteg látogató elkoptatná szemével, és az igazán furcsa emberek a kezükkel a szobrot. Szombathelyen van egy bronzszobor, melyet fényesre tapogattak a kevésbé hozzáétő kezek. Harkány egész szoborparkot állítottak amúgy a szerelemnek, noha a szobrok minden kellemesebb pontja túl magasan an az egyszerű szobor-szatírok számára. Mit tudtok ti, szocialista városurak, a Gagarin szobrokkal, meg a kenyeret, békét kompozíciokkal. Meg a sarlót fogó asszonyaitokkal, melyeknek szoknyája tömör kő!
Népdalainkban, is ott a lemondás az ilyen csodás dolgokról.
édesanyám mért szültél a világra
mért nem dobtál a zavaros tiszába
tisza vize vitt volna a dunába
hogy ne lennék senki megunt babája
A hölgyet szemelől tévesztettem a belvárosban.