lesz.
Hogy mai kacagmány is meglegyen, az megmaradt olvasóknak, mesélnék kicsit a fejpántokról.
Életem során, három különböző fejpánt járta meg fejem, kezdem mély levegővel, hisz történet ez mégis. Gondoltam rá amúgy, hogy beszélek róla miért kell fejpánt. Erre könnyen felfűzhetem a három történetet, s beláthatnánk, ha Isten kiválasztana egy tucat embert, hogy betörjenek új idők új írnokaiként, miért lenne teljesen jogos dolog kitörölni eme díszszart az ember emlékezetéből. Tollat se hordanak már úgy az indiánok ahogy a rajzfilmben, nincs Adidas sastoll. A másik hasonló találmány pedig a majonézes krumpli, ami tulajdonképp undorító díszszar. Rokona a fejpántnak, hiszen fejünkre téve szintúgy megbámulnak.
Első ok a tévedés, mikor nem szándékos a viselése. Hétévesen kapott el az emlékezetem fejpántot. Akkor kezdődött meg a nagy polifoam mánia, már így az alsó középosztálynak. Azoknál az utazásirodáknál ahol középosztálybeli utakat hirdetnek alsó-középosztálybelieknek, ott volt az osztályharc a plakáton. Sehol egy hűtőtáska, vagy rántottcsirkés szendvics. Hanem.
Három bűvszóba került dolgozók rohantak is a frissen nyílt tescoba, hogy tépnék szét egymást, és vették a családnak,a papának meg a mamának ezt a matracot. Került nekünk is a fa alá, hiszen felfelé tartunk, vagy micsoda.
Tartozott ezekhez ilyen gumi. Akkora volt, mint a fejem.
Fejlettebb asszociativ érzékkel rendelkezők vághatják is, hogy hét évesként még nem törődhettem olyasmivel mint a trendek.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Talán érzékelhető változás a blog szemléletében, hogy zavaróan van megfogalmazva, valamint már nem egészen az a cél, hogy egy ismeretlen lány bugyija benedvesedjen, hogy az ismeretlen lány utána közeledjen, és hogy az ismeretlen lány utána bizony jó legyen.(Nekem) Visszagondolva az évek során talán csak 5-6 nőnemű írt rám emiatt, s ily célból. Fel is adom mindezt, és írok inkább úgy, mint aki pihenni jár ide. Emiatt a kínos sztorik, meg emlékek ifjúkoromból. Mert tény az, hogy tudok én máshogy is írni. Másról. Írhatok olyan énblogot is, aminek mottója, hogy a lélek kivetülése. De hova jutnánk, és hovaveszne a fejlődés? Azok akik lelküket írják meg, és azthiszik minden egyes bejegyzés igaz, de legalább nagy részük,- tévednek.
A szintjükön maradnak, és a fejlődés nem az írásban, hanem bennük történik. Aki az írását fejleszti, Aki magát fejleszti, két külön dolog. Két cél.
Szóval nevetséges kis emberi kezdemény voltam. Ámokfutásunkból (én, és a fekete gumi) tornatanárom rángatott ki, aki nem akarta hogy elszorítsam az ereket az agyamban.
Másodjára hordhatunk fejpántot kötelességből. Másodjára, a fogorvos tette rám. Választhattam hogy foghuzás, vér, genny, erőszak, állandófogszabályzó, vagy éjszakai, de az nem biztos hogy sikeres. Éjszakait választottam, én puhány.
Hatodikas lehettem talán, és egy elképesztő fekete-piros színkonbinációval alázó fejpántom volt, a mi a számból kilógó fémkampókkal húzta hátra azt a fémdísszart, ami természetesen menő, metálkék színben pompázott. A cucc éjszaka a hajamba ette magát. Nem segített se a zselé, se semmi, meglátszott a nyoma.
Utólag gondokodva persze lehet hogy a fejem deformálódott, de ezt elvetném.
Trükkösen egy kendőt tettem alá, így ferós-baboskendővel fejeltem meg a csőszájfékes harcsa kinézetet.
A fogorvosom rendes arc volt, még dolgozott, mikor magánrendelőjében ( a rendszer mély hibája, hogy az alaprendszer 3-4 évet is várakoztat) megkereste már a következő száz évre a betevőt. Szerintem, élvezte a munkáját. Nekem többször mondta, hogy igazán jó eredményt akkor érnék el, ha hordanám az iskolában is.
Lófaszt. 3 évig hordtam a dolgot, aztán feladtam, mert így hosszúhaj, rokkerség, meg egyébként is.
Apropó, rokkerség. Hordhatunk fejpántot önként. Mikor növesztettem a hajam, a család pánikolt.
Majd a tanáraid kipécéznek, mondja nagymamám, akinek még emlék az ÁVH. Meg majd tönkremegy a szemed, ha az mindig odalóg-mondja édesanyám.
Mit is tehettem volna, szeretem őt, valamit produkálni kellett. Mindenféle sapkák után jött az ötlet: Fejpánt. Az majd jól megfogja a hajad, és nem lóg a szemedbe – így anyám.
Adidasban vettem egy fejpántot tehát. Fehéret, mert gondoltam sötét hajhoz, az majd harmonizál. Az osztályom remekül hasznosította ezt lövedékként, mert nem követett senki a divatozásban, mily meglepő. Két napot húztam le ezzel a fejemen, ami nyilván furcsa volt, mert így négereken elmegy, de minek az rajtam, pláne az iskolapadban.
Ha jól emlékszem, a halála a tető lett, ugyanis rendesen kihúzva fel tudtuk lőni két emelt magasra.
A szemem elromlott, azóta nem volt több fejpántom.