…A felhozott példák alapján láthatjuk, a pénz csak ha célként lép fel teljesíti Szophoklész megállapítását, hisz túlnő determinált feladatán, és a csere során olyasmiket bocsátanak áruba, melyeket sosem lenne szabad. Szerelemért csak szerelmet, hűségért hűséget, barátságért barátságot kell adnunk és vennünk. Szüleink tudják ezt, ha kimondani nem is képesek, ösztönük hogy védenek minket a pénztől amíg lehet. Láthatjuk ahogy munkájukat és éveiket adják el azért, hogy elodázzák kényszerű kapcsolatunk a pénzzel. Mi gyermekek persze nem értjük ahogy harcolnak a nagyúrral, buta módon felnőttként akarunk viselkedni, pénzt akarunk, beszélünk magunk közt róla, mint célunkról. Buta gyermekkért azonban nem menekülünk azonnal anyánk szoknyájához, vagy a homokozóba, hanem felnőttnek mondjuk magunkat, és eladunk mindent, ami kívül-belül van, végül reméljük hogy az üzlet, amit oly korán kötöttünk, nem volt-e gyerekes, és a pénz kitölt majd minden lyukat, sebhelyet.