Csáth Géza és a Nirvana természetes elegyet képez. Rengeteg ember hinné azt hogy nem. De tényleg.
Már beszéltünk itt Csáth Gézáról, meg hogy miért a legsúlyosabb, vértől fröcsögő írásait teszik a szöveggyűjteményekbe, miért nem az Eroicat, a Vörös Esztit, vagy a Kisasszonyt. Amazok többségét, amúgy sem lehet érteni Csáth behatóbb ismerete nélkül, így csak raknak néhány tizennyolcplusszos, nagyon lázadó részt a szöveggyűjteménybe, melyet úgysem vesz a tanár, hisz nem érnétek a végére az anyagnak.
Rátaláltam Csáth Géza, Egy elmebeteg nő naplója című könyvre, mármint empéháromban. Nos mikor hirtelen elugrott a lejátszó, nirvana jött.
És természetesen ennyi.
Ezt tartom eszményi blogolásnak. Valaki dolgozott, valaki tapasztalt, valaki látott. Valaki érzett valamit. Majd mindezt a jó érzést, lejegyezte, lefőzte, granulátum és feloldotta posztban.
Nem kell világot váltani mindig. Aki mindig hozza a toppot, az átlagot hoz. Aki mindig jól ír, nos az csak az ő középszerűje.
Mindenki keverje össze a Nirvana-t, és a Csáth Géza hangoskönyveket, majd mondja, mi újság ott a fülek között.