Ez történt publikusan.

Végül egy kevésbé konzervatív válasz a feltett kérdésre, avagy néhány szó a „pinauralomról”. A „pinauralom” kifejezés, egy 18. századbeli svájci filozófus, bizonyos Richard Avenarius egy kevésbé ismert tanulmányából származik. Köztudott ugyanis a szerző empirikus munkássága, azonban kevesek által kutatott másik szakterülete, a házastársi illetve házasság előtti férfi-női kapcsolatok dinamikája mely kevésbé egzakt ága a tudományának. A szintén svájci Carl Gustav Jung később az ő kutatásait is felhasználva tökéletesítette a komplex központú pszichoanalitikáját, mellyel végleg elszakadt a Freudi iskolától.
Avenarius kutatásaiból kiderül, hogy az elmúlt évszázadokban a nők törekedtek arra, hogy egyfajta matriarchális rendszert alakítsanak ki a férfi-női kapcsolaton belül, felhasználva azon néhány szervüket, melyben különböznek a férfitársadalomtól. Jung kifejti egy levelében melyet egy bécsi kollégájának írt, hogy a „pinauralomban” a nők azon szervüket használják a férfi zsarolásában, mégpedig a főbb komplexekre hatva. Ha a szexuális, fajfenntartási, önfenntartási, faji, erkölcsi másolvasatban ambíció komplex közül egyszerre több kielégítetlen, illetve a psziché folyamatos sérelmet szenved el, a férfi maradandó sérülések mellett könnyen irányítható lénnyé válik, akire a nő ráerőltetheti akarát.

A „pinauralom” táptalaja ezen felül a társadalmi normáink, illetve a közösség elvárásai a férfiakkal szemben, akik kevés védelmet találhatnak így a nők folyamatos elnyomása ellen. Ahogy köztudott hogy nőt nem üthet meg férfi, úgy elhallgatott tény, hogy a Férfi kiszolgáltatott, hiszen egyetlen fegyvere a szavak lehetnek, azaz a Nő meggyőzése. Empirikus tanulmányok bizonyítják az út járhatatlanságát, a női psziché ugyanis gyakorta nem kész a tények elfogadására - fejezi be Jung a „pinauralomról” szóló bekezdését.
Az NDK azóta nyilvánosság tett öngyilkossági statisztikáiból kiderül, hogy az extrém helyzet folyamatos fenntartása (gyk. egy fedél alatt élni a nővel), azaz folyamatos stressz növeli korai elhalálozási rátát. A párhuzam helytálló, hisz ahogy a keletnémet diktatúrában, úgy a „pinauralom” alatt élő Férfi számára a Párt akarata a nő szava, illetve a nő gyanakvása maga a Stasi. A fenyegetés azon szervek és komplexek kielégületlenségével, pedig maga a hiánygazdaság illetve jegyrendszer.

Elhiszed?

pedig azthittem megse történt.

Békülnék most veletek,szóval bocsánat.

ez meg álljon itt kicsiben, rosszindulatúan, pedig szeliden néz.

megint lehet kommentezni.

Szorgalmasan gyűjtjük elönyünk, aztán úri-burzsuj módon, elterülve aludhassunk. Rövid a burzsuj, ha puha ágy jut, ha csak fekhely. Aztán a dobogás fogad, ha közel ér, a ló prüszkölése, az hallatszik mindenhonnan. Elsüllyednénk ilyenkor a földbe előle, ha bármikor közelbe ér a Lovas.

Nem életünk elejétől űz a Lovas. A lovas persze dübörgött, mindig is dübörgött körülöttünk. De még nem vesszük észre. Közönyösek vagyunk ugyanis. Ha látunk valakit, aki füldobogásra panaszkodik, kabátot sem adunk neki, menedéket sem adunk neki, ágyat se adunk neki. Megoldja, csak idő kérdése, mondjuk akkor rá.

Aztán mikor először érezzük, és tudjuk, hogy ez most nem viccel, hogy tényleg a Halál az, akkor elindulunk.
Mert odabent nem bírjuk. Láttad biztos filmben, milyen az mikor a kamera feletted távolodik, és a szobák falai rádhajlanak, mert meg akarnak fogni. Hogy körülnézel, és csak azt látod a szobában a dobogástól, hogy mit lehetne rombolni. Hogy ha meghúzod ott a polcot, széttörik minden. Ha a baloldalon csimpaszkodsz rá a függönyre, leszakad a karnis, hogy ott szék, az ablakba dobhatod, ha akarod a szekrénybe bele. Hogy ott a tévé, mi van a falat dobod meg vele?
Elindulunk, mert tovább dobog. Minden dobog. Kocogva, lassan haladva, majd futva; a napokat, éjszakákat gyűjtve talonba, aztán megint lassulva, fájdalmas füldobogásra panaszkodva, majd leülve.

Hogy a halál, a lovas végül egymaga bekerít-e, vagy csak mellénk állva, a vállunkra teszi a kezét, valójában részletkérdés.

Az álmok az igazi végnél mindig félbeszakadnak, mikor a Lovas átvágtat, lerohan minket a végét sosem látjuk, ha szerencsénk van, nem is érezzük. A halál dicstelen, ábrázolni öncélú, és jogtalan.

De a menekülést, meg a patáit és a nyomokat, meg kell mutatnunk, kicsit.

A másik papír egy ecl nyelvvizsgabehívó, német, középfokú. Jövő pénteken próbálkozom vele, legoptimistább becsléseim szerint valamelyik fele sikerülni fog. Sosem voltam igazán jó németből, amúgy angolból érettségi, aztán nyáron angol közép. Mert az csodálatos.

Egy blokk és egy számla. Hozták még mikor lázas voltam, hogy lidlben vásárolt, nyerj nyaralást vagy mit. Amúgy átkúrás.

Felmentés egy hétre, influenza alól. Végigaludtam a hetet.

Illetve ez bár nincs a képen, de nem borotvalkoztam. Szóval aki akar, elkezdhet El Jefe-nek hívni.

Amúgy 38.sok a lázam, sok az időm a héten így.